SPACE 2020, le Salon international de l’élevage pour toutes les productions animales. Le SPACE est un Salon professionnel de l’agriculture qui réunit tous les acteurs des filières bovine (lait et viande), avicole, porcine, cunicole, ovine, caprine et aquacole. Une offre complète en alimentation et nutrition animale, bâtiments d’élevage, génétique, santé animale, matériel de traite, énergie, traitement des effluents d’élevage. Innov’Space récompense les meilleures innovations du secteur. Présentations et concours génétiques de qualité.

Megfelelő mennyiségű, és minőségű szálas- és tömegtakarmány nélkül nem lehet gazdaságos a tejtermelés. A száraz, aszályos időjárású évektől eltekintve a tejtermelő tehenészetek általában mennyiségi gondokkal nem küzdenek. A takarmányok minőségének javításában jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Tejet termelni sokféle takarmánnyal lehet, de az egyes takarmányok eltérő módon felelnek meg a nagy tejtermelésű tehenek igényének, illetve a laktáció egyes szakaszainak.

A nagy tejtermelésű teheneknél a legkritikusabb időszak az elléstől a csúcstermelés eléréséig tart. Az energiafelvétel növelése nagyon fontos szempont, hogy a negatív energiamérleg időszaka minél rövidebb legyen. A takarmányok emészthetősége és különösen a sejtfal emésztésének dinamikája egyaránt befolyásolja a takarmányok táplálóértékét és a takarmányfelvételt. A laktáció elején azon takarmányok felhasználása előnyös, melyek magas takarmányozási szinten is nagy energiafelvételt tesznek lehetővé.

Kérődzők emésztésének jellemzése

A kérődzők emésztése dinamikus rendszer, mely két nagy egységre osztható, az előgyomrokban, az oltógyomorban, illetve a bélben folyó emésztésre. A felvett takarmánynak két útja lehet, a táplálóanyagok emésztésre és felszívódásra kerülnek vagy továbbhaladnak az emésztő traktusban. A következő egységbe mindig csak az a táplálóanyag kerül, amely elkerülte az emésztést. Az adott egységben emésztett táplálóanyagok aktuális mennyiségét az emésztés, illetve az emésztetlen anyag kiáramlási sebessége határozza meg. A potenciálisan emészthető táplálóanyagok tényleges emésztése, az emésztés sebessége (kd) és az emésztés-, valamint a kiáramlási sebesség (kp) összegének hányadosával (kd/kd+kp) jellemezhető. Minél lassúbb az emésztés vagy gyorsabb a kiáramlás sebessége, annál több potenciálisan emészthető táplálóanyag kerüli el az emésztést, a kiáramlási sebesség hatása nagyobb, amikor az emésztés sebessége kicsi és hasonló nagyságrendű a kiáramlási sebességhez. A takarmányozási szint növelésének hatására a takarmányok emészthetősége csökken, amelyet már régen felismertek, és a tejtermelő tehenek részére kidolgozott modern nettó energia értékelési rendszerek a takarmányok energiaértékének számításánál figyelembe vesznek. Kísérletek szerint az emészthetőség csökkenés nagyobb mértékben érinti a sejtfal-, mint a sejttartalom emésztését. A sejtfal emésztés sebessége különleges jelentőségű lehet a takarmányozási szint növekedésének hatására fellépő emészthetőség csökkenés mértékének meghatározásában, miután a sejtfal a lassan emészthető táplálóanyagok közé tartozik. Az emészthetőség csökkenés mértékének ismerete minden esetben fontos amikor a takarmányok energia tartalmát létfenntartó feletti, azaz termelési szintre vonatkoztatják.

A sejtfal emésztés mértéke és sebessége befolyásolja a takarmányfelvételt és a potenciálisan emészthető sejtfalnak azt a hányadát, amely magas takarmányozási szinten elkerüli a bendőemésztést.

Fehérjék lebontása a bendőben

A kérődzők által felvett fehérje egy része, a szálas és tömegtakarmányok esetében döntő hányada lebomlik a bendőben. A bendőben lebomlott fehérjéből mikrobafehérje képződik, mely az emésztőtraktus további hányadában hasznosul. A lebonthatóság szempontjából a takarmányfehérje az alábbi frakciókra bontható:
 

1. gyorsan lebomló fehérje, melyből „azonnal” ammónia képződik, amit a mikróbák fehérjévé alakíthatnak, melynek mértéke a mikrobák energiaellátásától és az ammónia koncentrációjától függ.
2. lassan lebontható fehérje, melynél a lebontás mértékét a lebontás sebessége és a takarmány bendőből való kiáramlásának sebessége határozza meg. Magas takarmányozási szinten, nagy termelésű teheneknél több potenciálisan lebontható fehérje kerüli el a bendőbeni lebontást.  
3. bendőben nem lebomló emészthető fehérje, amelynek mennyiségét a fehérje struktúráján túl, a fehérje lebontás sebessége és a takarmány bendőben való tartózkodásának ideje befolyásol.
4. bendőben nem lebontható, de a vékonybélben sem emészthető takarmányfehérje, melyet sem a mikrobák sem a gazdaállat nem képes hasznosítani.

A nagy tejtermelésű teheneknél előnyös, ha a gyorsan lebontható fehérje aránya kicsi és számottevő bendőben nem lebontható fehérjét tartalmazó fehérjeforrást is kapnak.

A sejtfal lebontása a bendőben

A takarmányok sejtfaltartalma (NDF) magában foglalja a hemicellulóz a cellulóz és a lignin teljes mennyiségét. A takarmányadagokban a sejtfal biztosítja a bendőtartalom struktúráját, a normális bendőemésztést és a lebontásakor keletkező illózsírsavak jelentős mértékben járulnak hozzá a tehenek energiaellátásához és a tejzsírképzésben döntő szerepük van.

A szálas- és tömegtakarmányokból származó energia (kivétel a kukorica szilázs) döntő hányada a sejtfal lebontásából származik. A sejtfal potenciális lebonthatósága (emészthetősége) a takarmány energiatartalmát befolyásolja. A sejtfal lebontás sebessége szoros kapcsolatot mutat a takarmányfelvétellel és a takarmányozási szint növelésének hatására fellépő emészthetőség csökkenés mértékével. A takarmányfelvétel azokból a takarmányokból több és az emészthetőség csökkenés azoknál a takarmányoknál kisebb, melyeknél a sejtfal lebontás sebessége gyors. 

Tömegtakarmányok megválasztásának szempontja

A nagy tejtermelésű tehenek takarmányozási szintje magas, ezért jelentős mértékű emészthetőség csökkenéssel kell számolni a létfenntartó szinthez hasonlítva. Ezért azoknak a takarmányoknak az etetése kedvező, melyek sejttartalma nagy (pl. kukorica szilázs) vagy a sejtfal emésztése gyors (pl. rozs szenázs, olaszperje szenázs). Ezekből a takarmányokból egyúttal a takarmányfelvétel is több, azaz a tehenek nagyobb energiafelvételét két tényező is támogatja: a nagyobb takarmányfelvétel és a nagyobb táplálóérték.

Amíg ellés után, a laktáció elején a minél nagyobb energiafelvétel a kívánatos, addig a laktáció végén és a szárazonállás alatt kerülendő a tehenek elhízása, a túlkondíció. Ebben az időszakban ajánlatos olyan takarmányokat etetni, melyekben a sejtfal emésztése lassú, hogy a takarmányfelvételt korlátozzuk és a túlzott energiafelvételt mérsékeljük. Erre a célra a fűfélék, a szárazonállás alatt a réti széna etetése kiválóan alkalmas. Miután a laktáció végén és a szárazonállás idején a takarmányozási szint mérsékelt, a takarmányok hosszú ideig tartózkodnak a bendőben, így a potenciálisan emészthető sejtfal nagyobb mértékben hasznosul, a táplálóérték több.
    
Takarmányok csoportosítása táplálóérték szerint

A táblázatban a legfontosabb szálas- és tömegtakarmányokat soroltuk kategóriákba fehérje- és energiatartalmuk szerint. Ugyanitt feltüntettünk néhány ipari mellékterméket is, melyek a csemegekukorica melléktermék kivételével, un. „átmeneti takarmányok”, a tömegtakarmányok és abrakfélék között foglalnak helyet a táplálóértékük alapján.
 

Szálas- és tömegtakarmányok, ipari melléktermékek csoportosítása táplálóértékük szerint

A laktáció elején a nagy fehérje és nagy energiatartalmú takarmányok kombinációja ajánlott, amelyet hatékonyan kiegészíthet valamilyen nagy fehérje és nagy energiatartalmú ipari melléktermék. A kis fehérje és kis energiatartalmú takarmányokat a laktáció végén, illetve a szárazonállás időszakában célszerű felhasználni. A takarmányok természetesen más kombinációban is etethetők, de ez azzal jár, hogy lényegesen több energiában vagy fehérjében gazdag abrakfélére lesz szükség. 

Ha érdekesnek találta cikkünket és szeretne értesítést kapni hasonló témákban, iratkozzon fel hírlevelünkre.

További felmerülő kérdése esetén forduljon hozzánk bizalommal.

Szinte nem múlik el nap, hogy ne kapnánk valamiféle friss hírt a sertéságazatot napjainkban leginkább fenyegető, világszerte óriási károkat, és jelentős piaci átrendeződéseket okozó Afrikai Sertéspestis újabb és újabb, területileg közelebbi, vagy távolabbi áttörésével kapcsolatosan.

Ennek a jelenleg világszerte a sertéságazatra a legnagyobb fenyegetést jelentő megbetegedésnek a rendkívül gyors globális terjedése a vitathatatlanul leggyakoribb emberi és járványvédelmi hibák mellett felhívja a figyelmet egyéb, korábban nem igazán figyelt, vagy nem kellő részletességgel monitorozott fertőzési források veszélyeinek potenciális lehetőségérére is. Miközben a konvencionális járványvédelem valamennyi eszközének a legszigorúbb, következetes és kitartó alkalmazása a megalkuvást nem tűrő mindennapi feladatok között is elsőrendű prioritást kell kapnia, tovább kell elemezni a kórokozó egyéb úton való bejutásának kockázatát is. Az utóbbi időben a terjesztés kapcsán szóba került szúnyogok, legyek, madarak vagy egyes rágcsálók által közvetlenül, vagy közvetve tovább vitt kórokozókra lehet egyéb járványügyi példákat is találni, viszont a takarmányok közvetlen járványtani szerepére, - egyes Salmonella fertőzések kivételével,- az elmúlt évekig viszonylag kevés adattal szolgált a szakirodalom. Ennek megfelelően maguk a takarmányok nem is képezték és nem is képezik a klasszikus járványvédelmi    megelőzési programok, a járványvédelmi terv részét.

Az utóbbi idők nagyobb fertőző, járványos megbetegedései azonban jelentős gazdasági kártételük mellett számos új tanulsággal is jártak. Néhány éve a főként az Egyesült Államok területén terjedő Corona vírusok okozta PED megbetegedések gyors, és a korábban megszokottaktól eltérő terjedési sajátosságai, felvetették az egyes takarmányok vagy takarmányalapanyagok fertőzés közvetítésben játszott esetleges közvetlen szerepének a lehetőségét.

Az elmúlt években ennek kapcsán az ezen a területen végzett tudományos vizsgálatok (S.A.Dee és mtsai 2018.) cáfolhatatlan bizonyítékkal szolgáltak arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államokba fertőzött területekről, elsősorban Kínából importált egyes takarmányok, takarmányalapanyagok és takarmánykiegészítők potenciális vírus közvetítő szerepével kapcsolatban. (1.ábra)

Piros: pozitív
Zöld: Negatív
Kék: Nem vizsgálták
.
A kansas-i Egyetemen Niederwerder és munkatársai ezen túlmenően a téma kapcsán a takarmány és ivóvíz ASP fertőzés közvetítő szerepét tanulmányozták. A megbetegedések esetleges kialakulásával kapcsolatosan, vizsgálataikra alapozva megállapították, hogy míg nedves közegben vagy ivóvízzel jóval kisebb vírusmennyiség is elegendő lehet a szájon át történő fertőzés megeredéséhez, addig a szárazon felvett takarmány esetében viszont az ismételt fertőzött takarmányfelvétel száma vagy az egyszerre nagyobb mennyiség fertőzött anyag fogyasztása(már~1kg) jelentősen növeli a fogyasztott takarmányok estleges fertőzést közvetítő szerepét.(F.C. Niederwerder és mtsai 2019) Nagyüzemi körülmények között tartott sertések esetében mindkét változat megvalósulására könnyedén kialakulhat a takarmány fertőzöttsége esetén a lehetőség.  A megbetegedés kialakulásában tehát a fertőzési mód mellett, a fertőző anyaggal való találkozás gyakorisága és a fertőző anyag mennyisége is szerepet játszik.

Fontos, megjegyezni, hogy az utóbbi éveket jellemző globális takarmány és takarmányalapanyag mozgás jellemző trendjei alapján az Egyesült Államokbeli tapasztalatokat a Föld bármely sertéstartó régiójában érdemes figyelembe venni, és vizsgált lokációnként külön-külön az adott sajátosságok figyelembevételével is elemezni. Még ha bizonyos részletekben lehetnek is, de az alapvető sajátosságokban nem nagyon várhatóak helyi különbségek.

A tudományos vizsgálatok alapján kimondható:

• Egyes takarmányok vagy takarmányalapanyagok, ugyan egymástól eltérő mértékben, de közvetlenül is szerepet játszhatnak egyes nagy gazdasági kárt okozó megbetegedések terjesztésében ( PEDV,PRRS,ASF)
• Késztakarmányok mellett az általánosan használt alapanyagok, mint például a szójadara vagy a kolinklorid is számításba jöhet egyes betegségek akár kontinenseket is átlépő vagy helyi terjesztésében, mivel bennük egyes vírusok túlélése, fertőző képességük megőrzése bizonyított.
• A betakarítási időszakban a frissen aratott szalma, de esetleg a szemestermények szerepe is felmerülhet az adott terület vadpopulációjának érintettsége kapcsán.
• Az egyes kórokozók a hagyományosan alkalmazott takarmányfeldolgozási eljárásoknak is ellenállnak. (ASP vírusa 60 C. 20 percig történő hőhatás szükséges) Granulálás vagy a klasszikus savanyítás ebben az esetben kevés sikerrel kecsegtet.
• A takarmány előállító helyeken a kontamináció lehetőségének ellenőrzésére és a gyártás során való rekontamináció megakadályozására, helyzetelemzés és stratégiai terv kialakítása szükséges.

Az elkövetkező időszak szinte biztosan számos új, vagy újszerű információt hoz majd a vírusok terjedése, illetve a járvány áttörések kialakulása és mindezek hátterének alaposabb megértése kapcsán. Az azonban már az eddig rendelkezésre álló adatokra alapozva is nagy biztonsággal kimondható, hogy a takarmányok és takarmány alapanyagok fertőzést közvetítő szerepének is be kell kerülnie a nagyüzemi állományok fertőzési kockázat elemzési rendszerébe, és reális potenciáljának megfelelő szereppel kell szerepelnie a járványmegelőzési tervben.

Az Egyesült Államokbeli PED járvány rendkívül magas anyagi következményei és egyes nem várt PRRS áttörések kedvezőtlen tapasztalatai, valamint nem utolsó sorban az ASP az amerikai kontinensre való behurcolásának megelőzésre tett törekvések és erőfeszítések kapcsán a takarmányok és takarmány alkotók fertőzés közvetítő szerepének felmérése mellett, fokozott figyelmet kap a takarmányok és takarmányalapanyagok járványügyi biztonságának növelése. Univerzális, minden esetben alkalmazható megoldás kidolgozása, ha nem is várható szélesebb körben hatékony lehetőség, egy-egy kórokozó terjedési lehetőségeinek speciális csökkentését igazoltan biztosító megoldás kifejlesztésére azért jó esély van. Az ASP vírus burkos volta miatt rendkívül ellenálló. Elpusztítására ugyan számos fertőtlenítő szer alkalmas, de ezek hatékony alkalmazása a takarmány gyártás folyamatában kevés eséllyel kecsegtet. 

Nagy jelentőségű ezen a területen a kellő hatékonyság elérése és a biztonság bizonyítható növelése, de ennél is nehezebb elem viszont a felmerülő költségek és a költséghatékonyság elemzése. Egyes járványos megbetegedések megjelenésének a közvetlen gazdasági kártételen messze túlmutató, szinte nemzetgazdasági jelentőségen és közvetett anyagi kára lehet. Ezen belül egy-egy állattartó egység a kötelező eljárással való leürítése és újraindítása már önmagában is hosszabb időre, akár évekre vetheti hátra az esetlegesen befertőződött és a kiírtás sorsára jutó sertéstelep munkáját.

Az Alltech legújabb terméke a Guardicate, különböző szerves savak és speciális növényi kivonatok keverékének szinergista hatására alapozott takarmányhigiéniai megoldásként, bizonyítottan hatékony a takarmányok PEDV, PRRS, ASP vírus közvetítő szerepének szignifikáns csökkentésében. A vírus részek fertőzőképességének szignifikáns csökkentése a vírus fehérjeburkában és az örökítőanyagban bekövetkező károsodásoknak köszönhetően jön létre. Erre a területre, a szokásos takarmánygyártási kondíciók folyamatában is könnyen alkalmazható, költséghatékony megoldás szükséges, amely az alkalmazott technológiai elemeket, a táplálóanyagok hasznosíthatóságát, az állati- vagy a végfelhasználó humán egészséget semmilyen tekintetben sem veszélyezteti és a környezetet sem terheli. Az új megoldás messzemenően megfelel az imént felsorolt sokszínű követelményrendszer valamennyi elemének.
 
A termék:

• Kutatásokkal igazolt hatékonysággal rendelkezik 
• Könnyen, és veszély nélkül alkalmazható(dolgozók, eszközök)
• Az állati és humán egészséget nem veszélyezteti 
• Javítja az egyes termelési paramétereket
• Nem szennyezi a környezetet
• Igazolt, takarmányhigiéniai biztonságot fokozó megoldás
• Premixként rendelkezik a szükséges felhasználási engedélyekkel

Járványhelyzetben valamennyi lehetséges fertőzési kapu egyidejű és nagy hatékonyságú lezárása a feladat. Néha azt érzi az ember egyes áttörések esetén, hogy az adott kórokozó szinte rendkívüli intelligenciával rendelkező lényként keresi meg a bemeneti lehetőséget és okoz óriási közvetlen vagy közvetett kártételt. Utólag azonban mindig kiderül, hogy erről természetesen szó sincs!  A kórokozó csupán a biológia törvényszerűségeit követve, a kellő szakmai tudást, éberséget vagy gyakran a védekezési hibákat kihasználva, sokszor a leggyengébb láncszemként kitárulkozó lehetőségen keresztül kap lehetőséget szaporodására és a rá jellemző megbetegedés kialakítására. Tegyünk meg tehát minden tőlünk telhetőt az állományunk, az ágazat biztonságának növelése érdekében!

Ha érdekesnek találta cikkünket és szeretne értesítést kapni hasonló témákban, iratkozzon fel hírlevelünkre.

További felmerülő kérdése esetén forduljon hozzánk bizalommal.

A fenntartható versenyképes iparszerű termelés egyre magasabb elvárt termelési paramétereinek teljesítéséhez számos feltételt kell egyidejűleg, maradéktalanul teljesíteni. Ezek felsorolása szinte minden ezzel foglalkozó elemzésben több, vagy kevesebb részletességgel megtalálható. A jó minőségű levegőt azonban valószínűleg olyannyira alapvetőnek érezzük, hogy talán ez lehet az oka, hogy ez a legtöbb felsorolásból kimarad. Pedig ennek biztosítása a zárt rendszerben, nagy létszámban tartott állatok esetében fokozott kihívást jelent.

Jelen összefoglalóban nem a jó levegő legfontosabb kritériumainak összefoglalását tűztük ki célul, hanem az istállók levegőjét leggyakrabban kedvezőtlenül befolyásoló, és az állatjóléti kritériumoknak való maradéktalan megfelelést is veszélyeztető, az elvárt szintet meghaladó ammónia keletkezésének egy hatékony, természetes kontrolálási lehetőségét kívánjuk bemutatni.

A döntően a takarmány fehérje összetevőiként a szervezetbe kerülő nitrogén tartamú anyagok emésztetlen hányadából és a kiválasztási folyamatokban a vizeletbe jutó karbamidból származó N a hígtrágyába kerülve az ammónia keletkezésének a kiinduló pontja. Ezen gáz irritáló, egészségkárosító és környezetvédelmi kedvezőtlen hatásai miatt is az iparszerű sertéstartás káros, csökkentendő velejárójának tekinthető. Az ammónia terhelés kedvezőtlen hatásának legfontosabb területei:

• Zavarja az állatok pihenését, fokozza a stresszterhelést
• Károsítja a légzőszerveket, csökkenti a légcsere hatékonyságát
• Növeli a légzőszervi megbetegedések számát és súlyosságát
• Rontja a dolgozók munkakörnyezetét
• Káros üvegház hatású gázként terheli a környezetet
• Csökken a hígtrágya talajerőutánpótlásra gyakorolt hatása
• Zavaró terhelést jelenthet a közelben élő lakosság számára
• A trágyából a légkörbe jutva, csökkenti a trágya „táperejét”

Az ammóniával terhelt levegővel járó nyálkahártya irritáció már kisebb koncentrációban is elegendő az állatok nyugalmának, illetve pihenésük megzavarására. Már 5-6 ppm NH3 koncentráció fokozott nyálkahártya irritációt eredményez.  A nap teljes időszakában terhelt levegőben kialakuló kellemetlen közérzet az agresszivitás fokozódásához és könnyen rendellenes viselkedési megnyilvánulásokhoz vezethet. Ennek kapcsán vált általános gyakorlattá és az állatjóléti támogatások megítélésének egyik feltételévé az állattartó telepek épületeinek ammónia terhelése is. Leginkább a fokozott stresszhatással hozható kapcsolatba az a tény is, hogy a szennyezett környezetben a szaporodásbiológiai mutatók romlásával is számolhatunk.

A légzőszervek működésének kedvezőtlen befolyásolása kezdetben csak fokozott nyálkatermeléssel jár, de már ez is korlátozza az intenzív termelést megalapozó intermedier folyamatokhoz nélkülözhetetlen oxigén felvételét. A termelési mutatók romlása már kisebb koncentráció folyamatos jelenléte esetén is jelentős veszteségek forrása lehet. >10 ppm esetén már csökken a napi testtömeggyarapodás és romlik az 1 kg hús előállításához szükséges takarmány mennyisége. Ez már önmagában is jelentős veszteségek kiinduló forrása lehet.

Gyakran a kezdeti irritáció súlyosabb helyzetet eredményez. A légzőszervek állandó izgalmi állapotával járó bővérűség és nyálkatermelés mellett romlik a légzőszervek fizikai védelmét ellátó csillóshengerhám tevékenységének hatékonysága, és a nyálkahártya lokális védelme. A kialakuló helyzet kedvező lehetőséget jelent az egyes kórokozóknak és súlyos légúti megbetegedéseket generálnak. A légzőszervek és az állati teljesítmények közötti összefüggések olyannyira közismertek, hogy a légzőfelület érintettsége alapján az állati teljesítmény csökkenés direkt módon prognosztizálható. Erre a gyakorlatban több, de egymáshoz közelálló pontozási rendszert alkalmaznak. Súlyosabb esetekben az elvégzett vizsgálatok 15-20%-os veszteségekre és komoly selejtezésekből és elhullásokból adódó veszteségekre adnak magyarázatot.

Az állati termelés hatékonyságát erőteljesen rontó hatások mellett, nem hanyagolhatjuk el az állattartó épületekben hosszabb, rövidebb ideig munkát végző dolgozókra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat sem. A dolgozók ugyan rendszerint csak rövidebb időt töltenek az esetlegesen szennyezett környezetben, de már ez is kedvezőtlen hatást gyakorolhat általános közérzetükre, esetleg egészségi állapotukra. Ezen, az egyik legfontosabb károsító kategóriaként kezelendő hatáson kívül azzal is számolni kell, hogy az ilyen környezetben végzett munka minősége sem lesz minden esetben az elvárható, teljesértékű színvonalon. A dolgozóknál már 40 ppm fejfájást, hányingert okozhat, de 25 ppm feletti környezetben már csak időkorlátozással tartózkodhatnak.

Az állattartás környezeti hatásainak mérlegelése során egyre nagyobb súlyt kap a környezet levegőjének szennyezése. A nagyüzemi állati termék metán terhelése mellett az ammónia kibocsátás is fokozott figyelmet kap. Az épületek lagúnáiban keletkezett és a ventilátorokkal a környezetbe jutó, valamint a kifutókból és trágya gyűjtőkből származó ammónia gáz kedvezőtlen környezetvédelmi megítélésű. A nagyüzemi állattartó telepek környezeti terhelés csökkentésére érvényes EU direktívák és irányelvek vannak érvényben. A hatékony csökkentés valamennyi állattartó számára előírt kötelezettségként kezelendő.

Egyre gyakoribb az állattartó telepek panasza és a környezetben élők jogos igénye a tiszta friss levegőre. Kikerülhetetlen és megoldandó feladatot ró az állattartókra. Ezt nem csak a falvak lakosságának cserélődése és megváltozott élettevékenysége vagy fokozott igényessége okozza. Az állattartás koncentrációja és iparszerű jellege bizonyos környezeti feltételekkel kombinálódva kellemetlen szituációkat, nem egyszer peres helyzetet eredményezhet. A bűzhatás ugyan nem direktben ammóniához köthető, és nem is mindig könnyen meghatározható kategória, de a gyakorlatban azt látjuk, hogy az ammónia csökkenését célul kitűző hatékony megoldások fő vagy mellékhatásaként a termelés kellemetlen szaghatása is csökken.

A hígtrágya N, P, K és egyéb makro- és mikroelem tartalma miatt legtöbbször negatív megítélés alá esik, de az általános megítéléssel ellentétben, a táplálóanyagban szegény, N hiányos területeken inkább ennek az ellenkezője igaz. A hígtrágyában lévő N a talajerő utánpótlás hatékony, olcsó megoldása lehet azokon a területeken, ahol a termőtalajok alacsony N tartalma miatt egyébként ennek pótlásáról kell gondoskodni.

Az Alltech DE-ODORASE nevű terméke a yukka fermentációból származó felületaktív komponensei révén alkalmas a keletkező ammónia hatékony, tartós, fizikai megkötésére. Az állatok takarmányával a szervezetbe juttatva már az emésztési felszívódási folyamatokban keletkező ammónia keletkezésének csökkentésével csökkenti az állatok vérplazmájának NH3 terhelését és indirekt módon fokozott N retenciót eredményez. Ezen hatás eredményeként, javul az állati teljesítmény és ráadásul már a bélsárral, vizelettel is kevesebb N tartalmú anyag jut a hígtrágyába. Az állatok takarmányába kevert DE-ODORASE a bélsárral a lagúnákba kerülve 30-50%-kal csökkenti az oda jutó N tartalmú anyagokból keletkező ammónia mennyiségét! Ennek különösen nagy jelentősége van a rosszabb ventillációval rendelkező épületekben, és fokozott jelentőséggel bír ez a téli zártság idején. Nagy hatékonysággal alkalmazható az ammónia kibocsátás szempontjából sokszor nehezen kezelhető mélyalmos rendszerekben is. A csökkenő környezeti ammónia szint számos kedvező hatású folyamatot eredményez:

• Nő a napi testtömeggyarapodás
• Javul a takarmányértékesítés
• Jobb az általános egészségügyi helyzet
• Csökken a selejtezésből és elhullásból adódó veszteség
• Javul a munkakörnyezet
• Nő a hígtrágya biológiai értéke és javul a kezelhetősége
• Csökken a környezetterhelés
• Kevesebb a bűzös anyagok miatti lakossági reakció
• Csökken a hígtrágya szilárd fázisának kiülepedése és javul kezelhetősége

A DE-ODORASE egy természetes megoldás! 100-125 g/t dózisban a takarmányba keverve 30-50%-kal csökkenti a keletkezett ammónia mennyiségét, és csökkenti ennek sokrétű fent taglalt negatív hatásait. Hozamokat javító és a telep közgazdasági mutatóit érintő paraméterek javulásával már önmagában is költségéhez képest 5-9-szeres megtérülést eredményez. Használata rendkívül megkönnyíti a lagúnák és hígtrágyagyűjtők kezelését. Ezen felül pluszban kalkulálható az EU előírásainak való megfelelés az állatjólét és a környezetvédelem területén is. Sok esetben nem elhanyagolható szempont, hogy nem igazán találkozunk hatékonyabb megoldással a környezet szagterhelésének csökkentése vonatkozásában sem. Ezt erre szakosodott független szervezetek, akkreditált mérései hitelt érdemlően bizonyítják.

Ha érdekesnek találta cikkünket és szeretne értesítést kapni hasonló témákban, iratkozzon fel hírlevelünkre.

További felmerülő kérdése esetén forduljon hozzánk bizalommal.

La Dra. Shelby Roberts comparte sus consejos sobre la prevención de diarrea en sus terneros.

1. Detenga anticipadamente la diarrea

La detección temprana de diarrea es esencial para restaurar los líquidos y electrolitos a fin de corregir la deshidratación lo antes posible. Algunos síntomas comunes asociados con diarrea incluyen la depresión, el reflejo débil de succión, la deshidratación (ojos hundidos) y la respiración anormal.

 2. Maneje a su rebaño para minimizar el riesgo

Maneje a sus vacas para minimizar la exposición de patógenos y estrés en los terneros. Por ejemplo, trate de mantener las áreas de parto lo más limpias posible para reducir la exposición de los patógenos en los terneros. Si es posible, aísle a los terneros enfermos y a sus madres del rebaño de vacas para evitar la propagación del patógeno.

3. Maneje los requerimientos de nutrientes para las vacas madre

Asegúrese de cumplir los requerimientos nutricionales de las madres. La calidad y la cantidad de calostro pueden verse negativamente afectadas por una inadecuada nutrición de la madre. Recuerde, las vacas que dan a luz durante el otoño amamantarán durante todo el invierno, por lo que tendrán mayores requerimientos nutricionales en comparación con las que paren en la primavera.

4. Utilice la guía de puntuación fecal

Verifique su puntaje fecal. Si tiene una puntuación fecal menor a 2,5 durante más de cinco días, sus terneros tienen un problema.

% diarrea = Número total de terneros con una puntuación fecal de “4” x 100 / Número de terneros en el corral

Duración de la diarrea = Días totales, a partir del destete, en que los terneros exhiben una puntuación fecal de “4”

¡Evite que la diarrea afecte a sus terneros!

La diarrea es un problema importante que no sólo puede afectar el balance final del productor, sino también su sustento de vida. Tratar a esos animales puede ser bastante costoso, y la recuperación toma tiempo, lo que puede generar un retraso potencial en la producción. La diarrea puede ocurrir a cualquier edad y por diversas causas, y es muy frecuente en terneros.

Los terneros no saludables requieren gastos adicionales en medicamentos, y cualquier problema en los terneros representa dinero perdido. Tanto los humanos como los animales tienen miles de millones de bacterias en el tracto gastrointestinal; algunas son buenas y otras son malas. Estas bacterias se mantienen mutuamente o mantienen un balance entre sí en un individuo sano o una vaca sana. Pero cuando no existe el balance y las malas bacterias invaden las buenas, y es cuando vemos los problemas.

Mikotoksini se nalaze svugdje, a kontaminacija mikotoksinima mogla bi se odraziti čak i na one mliječne farme kojima se izvrsno upravlja. Svake godine Alltech uzima između 100 i 150 uzoraka kukuruzne silaže na određenim lokacijama i provodi analizu žetve. U zadnjih nekoliko godina, prosječna količina mikotoksina otkrivenih u uzorku narasla je s 2,5 na 6,25.

Međutim, Alltechov stručnjak Pat Crowley pojašnjava da proizvođači mogu smanjiti trošak proizvodnje na mliječnim farmama ranim otkrivanjem prisustva mikotoksina.

„Važno je razumjeti rizik i kako ga smanjiti dobrim strategijama upravljanja ili dodavanjem aditiva“, navodi Crowley. „Mnogi su se 2019. godine odlučili za analizu kukuruzne silaže još u prosincu, a neki su to obavili samo u ožujku. Ako pogledamo količinu mikotoksina u svježem uzorku, njihov se broj neće smanjiti, on će ostati na istoj razini što god činili. Stoga želimo stvoriti uvjete u kojima neće doći do povećanja količine mikotoksina uslijed skladištenja i fermentacije. Kada vrijeme postane toplije, pojavi se nešto vlage u zraku, snijeg se počne otapati, dolazi do eksplozije mikotoksina – a pojavi se i nekoliko novih mikotoksina, poput zearalenona i peniciliuma, a oba su mikotoksini plijesni koje se pojavljuju pri skladištenju.“

Otkrivanje mikotoksina

Crowley kaže da postupak otkrivanja mikotoksina započinje savjetovanjem sa stručnjacima koji se dobro razumiju u krmiva.

„Standardni je pristup posjetiti mliječnu farmu, pregledati krmivo, razgovarati s proizvođačima i ljudima koji se bave zdravljem stada i usjeva te izraditi evaluaciju krmiva“, navodi Crowley. „Mi prvo pregledamo skladišne prostore, bilo da je riječ skladištenju na hrpi, u trapovima ili silosima. Napravimo dakle jednostavan vizualan pregled. Pitamo se možemo li vidjeti neke dijelove na kojima je došlo do propadanja, truljenja ili pojave plijesni koje proizvode mikotoksine. Mogu li se ti dijelovi vidjeti prostim okom? Ponekad da, ponekad ne, no tada prelazimo na sljedeći korak. Ja se služim termalnom kamerom za pregled skladišnih prostora kako bih mogao bolje utvrditi probleme i poteškoće koje nisu vidljive prostim okom i kako bih mogao bolje utvrditi postojeće stanje.

„Nakon toga, mnogi proizvođači žele testiranje sastojaka na mikotoksine kako bi točno znali s čime se suočavanju. Alltechov 37^+® laboratorij in Dunboyneu u Irskoj ima izvrstan tim koji odlično radi. Oni mogu provesti testiranje na 50 poznatih mikotoksina, znaju na koji način oni djeluju i u kakvom su međudjelovanju s ostalim mikotoksinima. Rezultate možemo pretočiti u indikator pod nazivom REQ (količina koja predstavlja rizik) i reći proizvođačima: „Ovo je rizik za Vaše stado, način proizvodnje i hranidbe.“

Simptomi

Kontaminacija mikotoksinima najočitija je zbog utjecaja koji oni imaju na životinje. Različiti simptomi također mogu ukazati na ozbiljnost problema.

„Možete vidjeti da je došlo do kontaminacije, koja se može odraziti na promjene unosa suhe tvari, promjene u proizvodnji mlijeka, bilo da je riječ o udjelu masti ili bjelančevina“, navodi Crowley. Obilaskom farme možete primijetiti razlike u konzistenciji stajskog gnojiva ili ispljunutu polufermentiranu hranu, što je klasičan znak prisutnosti vrlo visokih razina DON-a. Dosta toga možete saznati i promatranjem same krave. Tako možete utvrditi do kojih je promjena došlo. Što se događa? Kako krava izgleda? Ima li neurednu dlaku? Tanka dlaka? Kreće li se dobro?

Cjenovno učinkovita rješenja  

Kada u potpunosti shvatimo u čemu je problem, potrebno je pronaći odgovarajuće rješenje. Prema Crowleyju, ponekad je najočiglednije „rješenje u razrjeđivanju“. To uključuje utvrđivanje sastojka stočne hrane koji je izvor kontaminacije mikotoksinima i pokušaj razrjeđivanja ostalim sastojcima kako bi se smanjio negativan učinak. Međutim, to nije uvijek moguće, a tada se moraju primijeniti proizvodi koji se temelje na provedenim istraživanjima.

„No velik dio rješenja zapravo se nalazi na poljima,“ navodi Crowley. „To može biti stvar vašeg načina obrade tla, načina prevrtanja zemlje kako bi mikrobi iz tla mogli razložiti ostatke, otpatke, stabljike kukuruza i lišće, ili stvar plodoreda, kojim se može prekinuti lanac za neke plijesni i mikotoksine u polju, ako je to moguće.“ 

Četiri koraka za pripremu kvalitetne silaže

Jedan od najboljih načina ublažavanja kontaminacije mikotoksinima je priprema najbolje moguće silaže. Ovo su Crowleyjevi savjeti za pripremu kvalitetne silaže:

1. Prvi korak je odabir sjemena. Odaberite sjeme koje odgovara vašim potrebama po pitanju probavljivosti, prinosa, razina škroba, itd.

2. Učinkovito obavite žetvu. Kontrolirajte vlažnost, odredite visinu sječke i uskladištite silažu što je ranije moguće. Ovo je vrlo važno jer nam priroda ne omogućuje uvijek obavljanje žetve po idealnom vremenu, stoga moramo dobro odabrati vrijeme žetve i obaviti je vrlo brzo.

3. Treći je korak odgovarajuće skladištenje silaže. Naravno, ono ovisi o učinkovitosti i brzini. Bez obzira na način na koji skladištimo, u hrpama, trapovima, silosima ili spremnicima, to se mora učiniti brzo. Silažu je potrebno zapakirati tako da nema kisika koji dovodi do fermentacije. Na taj način dobit ćete stabilnije krmivo.

4. Zadnji je korak pravilno izuzimanje. Čak i ako točno slijedite sve prethodne korake, sav Vaš trud može propasti ako ne izuzimate dovoljno svakoga dana, ako ne uklanjate trulež ili plijesan i time hranite životinje.

Može li se poboljšanjem zdravlja probavnog sustava postići i bolja učinkovitost na peradarskim farmama? John Cooper, Alltechov tehnički direktor za peradarstvo u Ujedinjenoj Kraljevini, pojašnjava znanstvene temelje zdravlja probavnog sustava i koristi proaktivnog pristupa problemima na farmi.

U nastavku je uređen transkript intervjua Kare Keeton s Johnom Cooperom. Otvorite sljedeću poveznicu ako želite poslušati snimku čitavog razgovora.

https://soundcloud.com/alltech-1/109-improving-gut-health-to-boost-poultry-performance-john-cooper

Kara: Danas razgovaramo s Johnom Cooperom, Alltechovim tehničkim direktorom za peradarstvo u Ujedinjenoj Kraljevini. Hvala Vam što ste danas s nama.

John: Hvala Vama na pozivu.

Kara: Johne, jeste li se uvijek bavili peradarstvom?

John: Da. Zapravo sam počeo s 15 godina, radio sam rasplodnim farmama prvo na najjednostavnijim poslovima, a zatim sam napredovao do upravitelja različitih razina u proizvodnji – brojlera, nesilica, tovljenika, čak i valionica – dakle moglo bi se reći da sam se razvijao usporedno s industrijom.

Kara: Sada radite za Alltech već pet godina, je li to točno?

John: Da, to je točno.

Kara: Kakvo je Vaše iskustvo rada s Alltechom, istraživanjima i izazovima s kojima ste se u suočavali?

John: Kada je riječ o istraživanjima, to je bilo vrlo zanimljivo iskustvo jer sam sudjelovao u brojnim istraživanjima i u Ujedinjenoj Kraljevini, tako da su podaci kojima raspolažemo relevantni. Osobno imam dojam da je čitava industrija učinila velik pomak smanjivanjem uporabe antibiotika, dakle približila se Alltechovoj filozofiji, dok ranije to zapravo nije bila obaveza. Sada, kada se industrija mijenja, na pravom smo mjestu i imamo podatke i proizvode koji nas podržavaju u našim nastojanjima.

Kara: Ono što doista želite postići svojim istraživanjima, a posebice s Alltechovim proizvodima, jest pronaći načine smanjenja uporabe antibiotika u peradarstvu. Molim Vas recite mi nešto više o svom istraživačkom radu na projektima u tom segmentu.

John: U redu, mi se dakle bavimo načinima na koji naši proizvodi stupaju u interakciju s mikrobiomom – na primjer, načinima na koji oni utječu na poboljšanje strukture crijevnih resica i svih onih stvari koje doprinose uzgoju peradi te kako što više povećati zaradu u odnosu na uloženo. Također, kada razmišljate o zdravlju probavnog sustava, to može biti ograničavajuće, a zapravo je riječ o poboljšanju zdravlja probavnog sustava kako bi se unaprijedile performanse.

Kara: Zdravlje probavnog sustava uvijek mi je zanimljiva tema. Što je točno zdravlje probavnog sustava i kako ga možemo unaprijediti nekim od znanstvenih dostignuća?

John: Zdravlje probavnog sustava odnosi se na način na koji mikrobiota i hrana – u osnovi na koji način životinja može iskoristiti ono što joj dajete kao alat kako bi se spriječilo uzimanje lijekova. Unapređenjem zdravlja probavnog sustava perad se može bolje nositi sa svakodnevnim izazovima. Dakle, zdravlje probavnog sustava je poput motora; ako koristite dobro gorivo, ako ga redovito servisirate, motor dobro radi. Tada mi stupamo na scenu, pokazujemo i koristimo rezultate istraživanja kako bismo naglasak stavili na mogućnosti razvoja i uvođenje promjena.

Radili smo puno na mikrobioti, analizirali koju ulogu ima mikroflora u svemu što se događa s pilićima i drugim životinjama s kojima radimo. Možemo vidjeti pomak u raznolikosti mikroflore i koliko je ona važna za postizanje zdravlja probavnog sustava. Nastojim to na jednostavan način približiti svojim klijentima, jer riječ je o prilično teškoj temi. Recimo da je to poput Ujedinjene Kraljevine gdje imamo Donji dom Parlamenta. Dakle imate sva ta prazna mjesta, a kada na njih dovedete prave ljude, popunite ih, tada ih osvajači – poput bakterija Campylobacter, E. Coli i sličnih – ne mogu zauzeti jer su već popunjena; dakle na taj način smanjujemo mogućnost invazije.

Kara: Čula sam za pojmove „postbiotici“ i „probiotici“. Možete li mi pojasniti što su i koji je njihov učinak na zdravlje probavnog sustava.

John: Postbiotici su nusproizvod fermentacije koji nastaje uporabom prebiotika i oni hrane probiotike. Probiotici su nešto što nastojimo dati životinjama u određenim dozama, a što može doći ili od majke, na određeni način, ili od dobrih bakterija. Spomenuo sam analogiju s popunjavanjem mjesta u Donjem domu Parlamenta – nastojite popuniti ta mjesta što je brže moguće, a tada su tu prebiotici koji popravljaju razinu bakterija koje nisu dobre, one koje ne želite, pa ćete ih tako ukloniti, a u isto vrijeme poticati dobre bakterije. Postbiotici su na neki način nusproizvodi – poput organskih kiselina, enzima i svih onih tvari koje su dobre za životinje. Oni pomažu smanjiti E. coli u alkalnom okruženju, u kojem želi biti, na način da se to pretvori u kiselije okruženje, u kojem ju ne želite, pri čemu organske kiseline prilično dobro funkcioniraju.

Kara: Čitala sam o strategiji „posij, hrani, iskorijeni“. Možete li mi to malo pojasniti. Mislim da je riječ o vrlo zanimljivom pristupu.

John: Naravno. Riječ je o konceptu koji je razvio dr. Steve Collett na Sveučilištu u Georgiji.

Prvo u probavni sustav za početak „posijte“ dobre bakterije; potom ih hranite organskim kiselinama kako bi ih potaknuli i spriječili najezdu loših bakterija, kao što sam rekao, održavanjem niže razine kiselosti. Nakon toga „iskorijenite“ loše bakterije, one neželjene, i održavajte dobre bakterije. O tom je konceptu riječ. Riječ je o jednostavnom načinu, no koliko mogu zaključiti na temelju iskustva s klijentima, ako mi uspostavimo jedan dio, potom dodamo drugi kako bi zaokružili program; to nije nešto što se može napraviti preko noći. Riječ je o potpuno drukčijem načinu upravljanja farmom. To je drugačiji način razmišljanja – sastavljen od mnogo sitnih dijelova. Trebate biti proaktivni, a ne reaktivni.

Također, najveće koristi vidjet će se tri do pet jata kasnije, jer ne mijenjate samo mikrobiotu pileta. Ne radite samo na tom području; brinete se i da se to provede na farmi. Dakle, krećete iz pozicije korištenja antibiotika, kada možete imati mnogo bakterija, iako mi u Ujedinjenoj Kraljevini provodimo čišćenje i dezinfekciju. Profil se ne mijenja; mi snižavamo dozu, no profil se ne mijenja, pa se postavlja pitanje kako možemo osigurati ono s čim životinja prvo dođe u kontakt kada dođe na farmu bude korisnije od onoga što će dobiti od korisnijih bakterija – dakle, nešto što će im biti od veće koristi. Prelazite, dakle, s antibiotika na probiotike i tada možete za tri do pet jata uvidjeti koje su koristi, vrlo je važno razumjeti da kada to postignete, daleko veće koristi dolaze kasnije. Naravno, dobro se dobrim vraća, pa što više širite dobre bakterije, sve će raditi bolje. 

Kara: Dakle, kada govorite o proaktivnom pristupu problematici farme, on se mora odraziti i na zaradu uzgajivača. Što oni mogu očekivati kada usvoje proaktivni pristup u zamjenu za oslanjanje i ovisnost o antibioticima?

John: Kao što sam već rekao, riječ je o evoluciji čitave farme. Ne samo farme, nego i nastambi. Doista, ako ste proaktivni, mislim da to vraća stil upravljanja u ruke voditeljima koji prate sve znakove na farmi. Postoji mnogo novih tehnologija, no još uvijek ne možemo zanemariti – ne možemo ignorirati ono što primijetimo na životinjama. One vam kažu kada im je prevruće, prehladno, kada nešto nije u redu, to je uistinu pravo upravljanje životinjama. Ono nema cijenu, pa smatram da ovaj koncept „posij, hrani, iskorijeni“ vraća upravljanje životinjama natrag u ruke voditeljima koji rade sa životinjama i koriste alate koji su im dostupni na najbolji mogući način kako bi postigli najbolje rezultate.

Kara:  U kojem će se smjeru razvijati proaktivan pristup, održivi pristup i kako će utjecati na proizvodnju peradi u narednih pet do deset godina? Je li riječ o progresivnom pristupu koji usvaja sve više uzgajivača?

John: Mislim da svatko ima pristup sličan ovom „posij, hrani, iskorijeni“. Ponekad ga ljudi ne provode na jednak način na koji bismo to mi činili, no u tome je zapravo poanta; riječ je o konceptu koji će vam dati ideju kako nešto učiniti bolje i drukčije. Stoga smatram da kako pokušavamo razumjeti što se događa i što se mijenja, to nam doista otvara oči, tako da potom uistinu možete dobro sagledati stvari i reći „Razumijem što se događa“, a da to doista ima smisla u vašoj glavi. Riječ je o drukčijoj reakciji na probleme, umjesto da jednostavno nazovete veterinara. To ujedno predstavlja i trošak, a na taj način preuzimate stvari u svoje ruke i upravljate onime što se događa na vašoj farmi. Smatram da će ubuduće to postajati sve važnije jer će se pojavljivati sve više informacija i rezultata istraživanja koja provode različite tvrtke, kako Alltech tako i ostali. Mislim da je to sve vrlo relevantno, jer što više budemo znali, to više ćemo moći reći „Dakle, ovo utječe na naše životinje na određen način“, i znat ćemo kako to možemo popraviti.

Kara: U redu. Hvala Vam što ste danas bili s nama, Johne. Danas smo razgovarali s Johnom Cooperom, Alltechovim tehničkim direktorom za peradarstvo u Ujedinjenoj Kraljevini.

Porastom unošenja stranih bolesti životinja, poput afričke svinjske kuge, smanjenje rizika širenja virusa preko stočne hrane postao je ogroman izazov za uzgajivače svinja. Dr. Gordon Spronk i dr. Jon De Jong iz tvrtke Pipestone System u ovom članku predstavljaju svoja istraživanja biosigurnosnih mjera za stočnu hranu kako bi se smanjili rizici na farmi.

U nastavku je uređen transkript intervjua Kare Keeton s dr. Gordonom Spronkom i dr. Jonom De Jongom. Otvorite sljedeću poveznicu ako želite poslušati snimku čitavog razgovora. 

https://soundcloud.com/alltech-1/116-biosecurity-in-pig-feed-dr-gordon-spronk-and-dr-jon-de-jong

Kara: Danas razgovaram s dr. Gordonom Spronkom i dr. Jonom De Jongom iz tvrtke Pipestone o hranidbi i zdravlju životinja. Gospodo, hvala Vam što ste danas s nama.

Gordon: Nema na čemu. Hvala Vama na pozivu.

Kara: Odlično. Molim Vas na početku prvo predstavite trenutačno stanje. Znamo da biosigurnosne mjere danas predstavljaju ogroman izazov za uzgajivače svinja. Koje su najčešće bolesti i gdje se one pojavljuju?

Gordon: Hvala Vam na pitanju. U proizvodnji svinja, najzdravije svinje najbrže rastu i donose najveći profit vlasnicima. Iako se biosigurnost ponekad previše komplicira, najjednostavnije rečeno riječ je o tome da želimo farme na kojima se uzgajaju svinje koje nemaju ni virusa ni bakterija.

Konkretno, postoji velik broj virusa koji je bio prisutan u stadima u Sjevernoj Americi, a koje smo uspješno ili eliminirali, ili uspjeli držati pod kontrolom. Došlo je do određenog povećanja broja slučajeva afričke svinjske kuge, što je danas vrlo aktualna tema, kao i slinavke i šapa, klasične svinjske kuge i svinjskog herpesvirusa. Ta su četiri virusa klasificirana kao strane bolesti životinja. Te bolesti trenutačno nisu prisutne u Sjevernoj Americi, a nadamo se da će tako i ostati, ne samo zbog naših uzgajivača svinja, nego i zbog poljoprivrede u cjelini.

Kara: Govorimo dakle o afričkoj svinjskoj kugi i biosigurnosti na farmama. Na koji se način provode biosigurnosne mjere za zaštitu stočne hrane na farmama?

Jon: Pipestone se bavi biosigurnosnim mjerama još od kada sam završio fakultet 1981. godine. Tada smo npr. morali prati čizme prije ulaska na farmu. Od tada do danas učinjeno je mnogo po pitanju sprečavanja širenja bolesti i unošenja patogena na farme. Danas filtriramo zrak na farmama. Trošimo milijune dolara na HEPA filtere kako bismo spriječili unos virusa na farme. Svi se zaposlenici tuširaju prije ulaska. Peremo sve kamione. Sušimo sve kamione. Brinemo se da se sve zalihe koje se dostavljaju na farmu dopremaju iz biosigurnih skladišta i da se na farmi smještaju u karantenu.

Učinili smo brojne korake kada je riječ o biosigurnosti. Sada toj paleti biosigurnosnih mjera dodajemo i stočnu hranu. Prije svinjske epidemijske dijareje 2013. godine hrana se čak nije ni smatrala potencijalnim rizikom za farmu. Zadovoljni smo što i dalje uvodimo dodatne preventivne biosigurnosne mjere na farme kako bi uzgajivači mogli povećati zaradu a svinje bile zdravije.

Kara: Vi ste osnivač tvrtke Pipestone System koja se bavi uzgojem svinja. O čemu je točno riječ? Također, koja je uloga Pipestonea u industriji proizvodnje svinja?

Gordon: Točno. Dakle, u Pipestoneu se bavimo četirima područjima. Bavimo se zdravljem životinja i hranidbom. Zbog toga je danas s nama i Jon. Osim toga bavimo se i upravljanjem te marketingom.

Kada je riječ o upravljanju, prije 30 smo godina počeli upravljati farmama svinja za proizvođače. Njima je bio potreban izvor odbitih svinja; mi smo mogli ispuniti tu potrebu, ne samo dizajniranjem, izgradnjom i upravljanjem farmama, već i čitavim postupkom opremanja farmi, pa sve do razine kontrole virusa i bolesti o kojima smo upravo govorili. Time se bavimo već 30 godina i uspješno odgovaramo na potrebe vlasnika farmi.

 Kara: Dakle pitanja biosigurnosti nisu novost za Pipestone.

Gordon: Točno, za nas to nije ništa novo. Odavno smo spoznali da se uspješnim suzbijanjem virusa na farmama može osigurati bolja zarada za uzgajivače. Dakle, biosigurnost se bavi suzbijanjem virusa i bakterija.

Kara: Što znači da su uzgajivači zadovoljni a svinje zdrave.

Gordon: Naša je misija „pomoći uzgajivačima danas da naprave farme za sutra“. Dakle, na farmi budućnosti neće biti tih virusa ili tih bakterija pa će svinje biti zdravije.

Kara: Upravo tako. To je izvrsno. Nedavno ste u suradnji s Alltechom radili na novim istraživanjima, proizvodima i inicijativama za razvoj. Zbog čega Vam je to bilo važno i koje nove mogućnosti Alltech nudi Pipestoneu.

Gordon: Da, sada ću predati riječ Jonu. Ako pogledate čitavu paletu biosigurnosnih mjera za zaštitu farme, do 2013. godine stočna hrana uopće nije bila uključena, o njoj se nije ni razmišljalo. Izbijanje svinjske epidemijske dijareje poučilo nas je da se virus može širiti i na druge načine i da moramo poduzeti i neke druge mjere. Drugim riječima, virus može biti u stočnoj hrani ili njezinim sastojcima. Iskustvo sa svinjskom epidemijskom dijarejom nas je poučilo da bolje promotrimo što se događa u Kini, jer i tamo smo aktivni, kako bismo spoznali na koji se način virus širi. Na temelju toga smo shvatili sljedeće: „Možda bismo morali uspostaviti i mjere za stočnu hranu“, pa ću sada predati riječ Jonu, koji se bavi nutricionizmom, a on će objasniti mjere sprečavanja širenja virusa u stočnoj hrani i njezinim sastojcima.

Jon: Hvala ti. Kako je Gordon već rekao, u zadnjih 20 ili 40 ili čak 50 godina radili smo i usavršavali biosigurnosne mjere na farmama, a zadnji dio koji je nedostajao bila je stočna hrana. Izbijanje svinjske epidemijske dijareje 2014. godine mnogo nas je naučilo. Shvatili smo da se virus može širiti i putem stočne hrane, a u to vrijeme nismo poduzimali nikakve posebne mjere za hranu.

Dakle, tada je Pipestone, odnosno naš istraživački tim i dr. Scott Dee, uzeo u zadatak provjeriti je li hrana vektor za viruse. Scott je vrlo brzo uspio dokazati da jest i da se svinje mogu zaraziti putem hrane. Dakle, saznali smo da virus može zaraziti svinje ako konzumiraju hranu u kojoj ima virusa. Drugo je pitanje bilo kako to spriječiti. To je bilo jedno čitavo novo područje za Pipestone sustav i brojne druge znanstvenike u SAD-u. Kako spriječiti, s jedne strane, prodor virusa u hranu, a s druge, kada već dospiju u hranu, kako ih ublažiti i spriječiti da zaraze svinje?

Tada smo počeli raditi s čitavim nizom proizvoda. Jedan od proizvoda koje smo razvili zove se APC, na njegov razvoj utrošili smo tri ili četiri godine istraživanja kako bismo utvrdili točne doze i mogli jamčiti njegovu učinkovitost protiv virusa koji su nam tada bili poznati, poput virusa koji uzrokuje svinjsku epidemijsku dijareju. Potom smo, po prvi puta, uspjeli pokazati da je RRSS, koji je reproduktivni i respiratorni sindrom svinja, koji je inače poznat kao aerosolni virus – mi filtriramo farme, filtriramo zrak koji ulazi na farme, baš zbog tog virusa – ali dr. Dee je uspio dokazati po prvi puta da se virus može širiti i putem hrane. Mi dakle znamo da naš proizvod APC može ublažiti i djelovanje virusa svinjske epidemijske dijareje i reproduktivnog i respiratornog sindroma svinja u hrani.

Kara: Proizvod koji ste spomenuli, o čemu je točno riječ?

Jon: APC.

Kara: APC. Kakav je to točno proizvod?

Jon: Da, APC je spoj više različitih proizvoda, uglavnom organskih kiselina s dodanim eteričnim uljima, proizvod testiran u brojnim ispitivanjima i u laboratoriju i bioanalizama, u kojima smo zapravo svinje hranili virusom. Uspjeli smo pokazati da ovaj proizvod može ublažiti učinak virusa u hrani.

Kara: To je izvrsno. Na kojim još novim tehnologijama radite u suradnji s Alltechom i samostalno u Pipestoneu kako biste osigurali da je kvaliteta stočne hrane i njezinih sastojaka na razini koja je nužna za kvalitetan uzgoj svinja i sprečavanje problema s virusima?

Jon: Da, naravno. U prvom redu, želimo surađivati s Alltechom kako bismo osigurali da je proizvod kojeg su od nas preuzeli na najvišoj razini i da će i dalje biti najdetaljnije istražen proizvod na tržištu. Osim toga, ne samo da možemo ublažiti djelovanje virusa u hrani, nego možemo poduzeti čitav niz dodatnih koraka. Dakle, mislim da Pipestone i dalje nastoji imati vodeću ulogu u industriji, npr. po pitanju rada na sastojcima iz drugih zemalja koji sadrže virus. Danas sa sigurnošću znamo da mnogo sastojaka stočne hrane, poput aminokiselina, vitamina i mikrominerala, dolazi iz zemalja gdje je prisutan virus afričke svinjske kuge. Za nas je to velik razlog za zabrinutost.

Rekao bih da do izbijanja svinjske epidemijske dijareje 2014. nije bilo konkretnih dokaza da se zaraza proširila putem sastojaka stočne hrane. No bilo je dokaza koji su nas mogli uputiti u tom smjeru. Dakle, dr. Dee i naš tim počeli su se baviti intenzivnim istraživanjima šest mjeseci nakon izbijanja epidemije u Kini kako bi potvrdili tri važne stvari. Prvo, može li virus afričke svinjske kuge preživjeti u sastojcima hrane tijekom uvoza? Može li preživjeti transport preko oceana? To je bio prvi korak, a uspjeli smo pokazati da, uz još niz drugih virusa, on može preživjeti putovanje u sastojcima stočne hrane poput aminokiselina ili sojinog brašna. Dakle, to je bio prvi korak. Virus može preživjeti transport preko Pacifičkog oceana do Des Moinesa. To je bio dio Scottova prekograničnog istraživanja provedenog prošle godine.

Drugi korak je bio kada su nedavno, prije nekih 60 dana, na Sveučilištu Kansas State uspjeli dati odgovor na pitanje hoće li se svinje zaraziti ako ih hranimo hranom u kojoj ima virusa? I koja je minimalna količina koja može izazvati zarazu? Dakle, na Sveučilištu Kansas State uspjeli su pokazati da ako dodate virus u stočnu hranu ili se on nalazi u stočnoj hrani kojom hranite svinje, one se mogu zaraziti afričkom svinjskom kugom. Uspjeli smo zatvoriti krug, ako je virus prisutan u Kini, odakle uvozimo mnogo sastojaka; da, on može preživjeti put preko Pacifika, i da, ako virus dospije do svinja, one se mogu zaraziti. Dakle, bilo nam je vrlo važno istražiti i potvrditi te tri stvari.

Posljednja stvar koju smo uspjeli postići u suradnji sa SHIC-om i AFIA-om je utvrditi koliko dugo sastojak, ako se uveze u SAD, mora biti u karanteni prije nego što ga možemo dati svinjama. Još uvijek radimo na dobivanju točnih vrijednosti, za neke smo već uspjeli utvrditi koliko je to vremensko razdoblje. Mislim da je bolje pričekati dulje razdoblje. Kada je riječ o virusima i bakterijama, vrijeme je na vašoj strani. Dakle, sada znamo da je čuvanje takvih sastojaka u karanteni duže vrijeme dobra stvar.

Kara: Znači postoji nada da se virus može uništiti ako provede određeno vrijeme u karanteni?

Jon: Da, Gordon i ja smo baš jutros o tome razgovarali. Napravili smo tri stvari. Prvo, morate donijeti odluku o nabavi. Gdje nabavljate sastojke? I, na kraju dana, kako je cijena mnogima odlučujući faktor, na kraju se ipak uvoze i jeftiniji sastojci. Određene sastojke možete nabaviti samo iz zemalja u kojima postoji virus afričke svinjske kuge. Dakle, u prvom redu morate odlučiti odakle ćete nabavljati sastojke.

Druga stvar je stavljanje takvih sastojaka u karantenu kada se uvezu u SAD. A treća je ublažavanje djelovanja virusa. Što možemo dodati hrani kao zadnju liniju obrane kako bismo zaštitili svinje od zaraze?

Kara: Jasno je da svinjogojska industrija više nikada neće biti malog opsega, da se neće moći oslanjati samo na lokalno proizvedenu stočnu hranu. Stoga ćemo se morati suočiti s globalnim problemima kada je riječ o virusima i izvorima stočne hrane za svinjogojsku industriju. Koje su implikacije novih tehnologija za promicanje proizvodnje sigurne hrane i sigurnog uzgoja svinja? Ima li osim ovoga što ste naveli još nešto na čemu radite što bi moglo uroditi plodom u bliskoj budućnosti?

Jon: Da, ima nekoliko stvari na kojima radimo u Pipestoneu. Jedna je pitanje odgovornog uvoza sastojaka. Jasno nam je da je riječ o globalnom tržištu. I svinje i sastojke stočne hrane moramo uvoziti preko granice. Kako to činiti na odgovoran način? Dakle, doista nastojimo izraditi protokol i slijediti ga te utvrditi kako bi trebao izgledati odgovoran uvoz. To je jedan dio priče.

Drugi dio odgovornog uvoza jest kako potvrditi da dobavljači i trgovci doista čine ono što od njih tražimo. Postoji mogućnost certificiranja određenih dobavljača, distributera i proizvođača stočne hrane kako bi se osiguralo da poslujemo odgovorno, radimo stvari na pravi način kada uvozimo proizvode u SAD.

Kara: Izrazito je važno što su tvrtke poput Pipestonea proaktivne u svojim nastojanjima i što se nastavljaju baviti istraživanjima. Smatrate li da će dugoročno biosigurnost biti glavna tema za Pipestone, dok se suočavamo s neprestanim promjenama u industriji?

Gordon: Mislim da je biosigurnost prilika i za Pipestone i za Alltech.Vrlo smo zadovoljni što surađujemo s Alltechom na proizvodu poput ovoga te što je industrija stočne hrane prihvatila da stočna hrana također predstavlja rizik, što prije epidemije svinjske epidemijske dijareje nitko – čak ni veterinari, vlasnici ili proizvođači stočne hrane – nije smatrao rizikom. A sada je prihvaćeno da hrana ne samo da je rizik, nego i da moramo poduzeti određene mjere kako bismo taj rizik ublažili ili ga u potpunosti spriječili.

Stoga sam vrlo zadovoljan što je pred nama svijetla budućnost i što se provodi sve više istraživanja. Mislim da smo samo zagrebali površinu, da se još mnogo togo može učiniti kada je riječ o sigurnosti stočne hrane kako bismo imali zdravije svinje, ali i kako bismo osigurali njihov brži rast i bolju zaradu za uzgajivače poboljšanjem hranjivosti stočne hrane.

Kara: Vaše se istraživanje i ostvaren napredak ne odnosi samo na svinjogojsku industriju. Rezultati su primjenjivi i na druge sektore.

Gordon: Da, to može imati utjecaja i na druge vrste životinja. Točno.

Jon: Da, naravno. Baš kako što je Gordon rekao, smatram da je ovo tek vrh ledenog brijega kada je riječ o biosigurnosti stočne hrane. Razmatramo sva postrojenja koja imamo u SAD-u i drugim zemljama, sve mješaonice stočne hrane koje gradimo i koje smo izgradili. Biosigurnost je bila zadnja stvar o kojoj se razmišljalo kod njihove gradnje. Dakle, smatram da će ubuduće, počevši od toga kako ćemo graditi mješaonice stočne hrane, biosigurnost svakako biti na popisu stvari koje su važne, dok prije samo pet godina o tome nitko nije ni razmišljao.

Kara: Hvala Vam, gospodo, na vremenu i ovom razgovoru o Pipestoneu, o Vašoj suradnji s Alltechom, o hranidbi, zdravlju i biosigurnosti u svinjogojskoj industriji. Bili su to dr. Gordon Spronk i dr. Jon De Jong iz tvrtke Pipestone. Gospodo, hvala Vam.

 Gordon:          Hvala.

 Jon:                Hvala Vama.

Alltech Crop Science recognises that a healthy and living soil is fundamental for plants to reach their fullest genetic potential and for successful crop production. Founded in 1994, the crop science division of global nutrition company Alltech has focused its research and innovation on the knowledge and understanding of the microbial world beneath our feet...

AQUA-MOS is derived from a specific strain of yeast and is designed to feed the gastrointestinal tract. Aqua-Mos is the original natural solution to intestinal health issues. It promotes good bacteria and builds natural defences, thereby maximizing animal performance and profitability.

AQUA-MOS is a trademark of Alltech, Inc.

BIO-CHROME, Alltech's chromium yeast, is a safe and selective form of chromium for equine. Chromium is an important component of glucose tolerance factor, which helps to regulate carbohydrate metabolism and serves as an essential micronutrient, particularly during stressful periods.

LIFEFORCE FORMULA is the cornerstone of the Alltech Equine Advantages series, benefiting horses at every stage of life, whether they are breeding stock, pleasure or performance animals. Combining Alltech's top proprietary technologies, Lifeforce use is an essential daily means of maintaining a healthy horse. Lifeforce helps to create a healthy digestive environment, promote nutrient absorption, strengthen immune function and optimize performance.

LIFEFORCE is a trademark of Alltech, Inc.

MLR-200 helps farmers and producers take back control and fight the ongoing threat from mycotoxins. Developed specifically for the South Asian market to tackle risk challenges, MLR-200 has been designed for producers who want regular protection from the ever-present threat of mycotoxins in feed.

For poultry: MLR-200® reduces mycotoxin absorption in the gastro-intestinal tract, thereby negating the harmful effects of mycotoxins on health and productivity of birds.

MLR-200 is a trademark of Alltech, Inc.

DIGEST 54 PLUS is a water and soil probiotic with enzymes that improves pond water carrying capacity and promotes growth of healthy phytoplankton, hence favouring natural productivity.

DIGEST 54 Plus is a trademark of Alltech, Inc.