Mit tudunk az emerging mikotoxinokról?

Mik azok az újonnan meghatározott, ún. emerging mikotoxinok?

Ha mikotoxinokról van szó, az emberek többsége az olyan jól ismert toxinokra gondol, mint az aflatoxin, a dezoxinivalenol (DON) vagy a zearalenon (ZEN). Ahogy azonban egyre több kutatás lát napvilágot és a mikotoxinok kimutatásának módszerei is egyre fejlettebbé válnak, mi is többet tudunk meg a kevésbé ismert toxinokról, amelyeket emerging mikotoxinoknak nevezünk. Ugyan egyre több bizonyíték van e toxinok jelenlétére, jelenleg még „rutinszerűen nem meghatározható, törvényileg nem szabályozott” mikotoxinokként vannak definiálva. A gazdáknak azonban nem csak a jól ismert mikotoxinkora kell nagyon odafigyelniük, hiszen ezek a rejtőzködő toxinok ugyanúgy veszélyt jelenthetnek az állatok természetes immunitására, az agrár-élelmiszeripari ágazat fenntarthatóságára és összességében a termelés jövedelmezőségére.

2012-es indulásuk óta az Alltech 37+^® mikotoxinvizsgáló-laboratóriumok folyamatosan új mikotoxinokkal bővítik a tesztpanelt, így jelenleg összesen 54 toxin kimutatására van lehetőség. A fejlett analitikai vizsgálatoknak köszönhetően egyre több takarmánymintáról bizonyosodik be, hogy emerging mikotoxinokkal szennyezett. Ezt nagyon jól bizonyították az Alltech 2020-as Európai Nyári Betakarítási Felmérésének eredményei. A 15 országból származó, több mint 270 takarmányból vett minták több mint 75%-ában volt kimutatható az emerging mikotoxinok jelenléte. Ha csak a dán mintákat nézzük, akkor a beküldött takarmányminták 95%-ában találtak emerging mikotoxinokat.

Ugyan egyre több adat áll rendelkezésre az emerging mikotoxinok állati takarmányokban történő előfordulásáról, eddig kevés in vivo vizsgálat készült arra vonatkozóan, hogy ezek a toxinok milyen hatással vannak az állatok egészségére és teljesítményére. Az Alltech 37+ által jelenleg kimutatható hét emerging mikotoxin közül ötöt a Fusarium penészgomba, míg az alternariolt az Alternalia, a phomopsin A toxint pedig a Phomopsis gomba termeli.

A Fusarium által termelt toxinok

Beauvericin (BEA)

Az in vitro vizsgálatok megállapították ugyan, hogy a BEA mérgező a rágcsálókra és a szárnyasokra nézve, az in vivo vizsgálatok során ilyen hatás nem volt megfigyelhető. Az in vitro vizsgálatok szerint a BEA hatással lehet az állatok természetes immunitására és a gyógyszerek biológiai felhasználhatóságára, de néhány kutató rámutatott arra, hogy további in vivo vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy többet megtudjunk ezekről a hatásokról. A többi állatfajjal kapcsolatban sem állnak rendelkezésre in vivo vizsgálati adatok. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) arra a következtetésre jutott, hogy az akut BEA-kitettség az emberi egészséget nem veszélyezteti. A tartós kitettség tekintetében azonban nem lehet következtetéseket levonni, mert nem állnak rendelkezésre érdemleges in vivo toxicitási adatok.

Enniatin A/A1 és B/B1 (ENN-ek)

Az in vitro vizsgálatok szerint az ENN-ek mérgezők, azonban az in vivo vizsgálatok többsége azt mutatja, hogy nem, vagy csak kis mértékben toxikusak. Az in vitro vizsgálatok szerint a BEA-hoz hasonlóan az ENN-ek is hatással lehetnek a gyógyszerek biológiai felhasználhatóságára, de további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket lehessen levonni. Az EFSA az emberi egészségre gyakorolt hatással kapcsolatban ugyanarra a következtetésre jutott, mint a BEA esetében — az akut kitettség nem okoz problémát, a tartós kitettség hatásai azonban az in vivo toxicitási adatok hiánya miatt nem teljes mértékben ismertek.

Moniliformin (MON)

A szárnyasok bizonyultak a legérzékenyebbnek erre a mikotoxinra, míg a többi állatfaj esetében a MON a szívet károsítja leginkább, és akár miokardiális léziókat is okozhat. A MON-kitettség állatoknál tapasztalt gyakori hatásai közé tartozik még az izomgyengeség, a légzési nehézség, a csökkent takarmányfelvétel, a kisebb testtömeg-gyarapodás, illetve a csökkent immunitás.

Fuzárium sav (FA)

A szakemberek szerint kevés az olyan vizsgálat, amely az FA hatásmechanizmusát és állatállományra gyakorolt hatásait tanulmányozza. Az Alltech 2020-as Európai Nyári Betakarítási Felmérés során begyűjtött 274 minta több mint 40%-a tartalmazott FA-t. Dél-Európában az FA fokozott jelenléte volt tapasztalható, ugyanis a minták több mint 86%-a volt fuzárium savval szennyezett. Ezek elsősorban kukorica minták voltak. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a sertések különösen érzékenyek az FA-ra: a szennyezett takarmány fogyasztása neurokémiai változásokat és hányást eredményez. Néhány kutató felvetette, hogy az FA szinergia-hatásba léphet az olyan trichotecénekkel, mint a DON. Egy 1993-as vizsgálat szerint az FA szárnyasokra gyakorolt hatása elhanyagolható.

Az Alternaria által termelt toxin

Alternariol (AOH)

Az Alternaria penészgomba elsősorban zöldségeken, gyümölcsökön és gabonaféléken telepszik meg. Az in vitro vizsgálatok szerint az AOH-nak genotoxikus hatásai lehetnek, azonban ahhoz, hogy érvényes következetéseket lehessen levonni, további vizsgálatok szükségesek. Az in vitro vizsgálatok tanúsága szerint az AOH az ivarszervek működésére és az immunrendszerre is hatással lehet, a komolyabb következtetések levonásához azonban ez esetben is további in vivo adatokra van szükség.

A Phomopsis által termelt toxin

Phomopsin A

A phomopsin A a legfőbb toxikus metabolit, amelyet a Phomopsis penészgomba termel, és amely ötször toxikusabb a phomopsin B-nél. A Phomopsis penészgomba elsősorban a csillagfürtön telepszik meg, a szennyezett takarmány fogyasztása szarvasmarhák és juhok esetében lupinózist okoz. A toxin leginkább a májat károsítja, ezért a phomopsin A úgynevezett hepatotoxinnak minősül. Negatív hatással van azonban a vesére, a mellékvesére, a bendőre és a recésgyomorra is. Az érintett szerveken tapasztalt léziók phomopsin A szennyezettségre utalhatnak.

Az ismerethiányok pótlása

A sok emerging mikotoxin közül az Alltech 37+ jelenleg az itt felsorolt hét toxin kimutatására képes. Ugyan az iparágban számottevő hiányosságok tapasztalhatók az emerging mikotoxinok által jelentett kockázatok megértésének területén, a kimutatásukra irányuló módszerek fejlődése és a további kutatások lehetővé teszik, hogy jobban megértsük ezeket a toxinokat és az állatok egészségére gyakorolt hatásaikat, illetve hogy megismerjük az általuk jelentett problémák lehetséges megoldásait.

A hivatkozásokat igény esetén megadjuk